Római-katolikus templom

Építését 1816-ban kezdték el, 1820-ban szentelték fel. Építője Schwartz György volt. Klasszicista stílusban épült. Egyhajós, poligonális záródású építmény,  hozzáépített sekrestyével, beépített toronnyal. A szentély kettős boltíves, melyet a múlt század második felében átépítettek. Homlokzatait, félsávkeretek, félkörös bezárású ablakok tagolják. A torony a csúcsos homlokzat középtengelyében helyezkedik el, mérsékelt rizalitot alkot. Öblös tetővel van fedve. Az oltárkép Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, osztrák festő műve. A szentségházat és a keresztvíztartót Minius Bertalan nyitrai szobrász készítette. A templom első orgonája 1824-ben készült, Vonberger Mátyás budai mester alkotása. A Hétfájdalmas Szűzanya-mellékoltára  a 19. századból származik. Alatta a szent sír látható a halott Krisztus testével. A Jézus szíve-mellékoltár oldalain angyalokkal, gótikus mű, a 19-20. sz. készült. A boltozatot Takáts Vilmos freskói díszítik. A hajóban számos fali szobor van, Szent Terézé, Szent Antalé, ezenkívül több híres plasztika, Szent Ferencé, Szent Bernadetté, Szent Józsefé, Szent Erzsébeté és Szent Margité. Szobor ábrázolja Szent Jánost és Szent Andrást. A szószék klasszicista stílusban, fából  készült, a templom építésének idejéből származik. A templomhajó belső oldalain Krisztus keresztútjának 14 stációja van elhelyezve. A templom bejáratának bal oldalán a falon lévő festmény Szűz Máriát ábrázolja, karján  a gyermek Jézussal. A kép az 1866-os kolerajárvány áldozatainak emlékére készült. A bejárattól jobbra van elhelyezve a II. világháború áldozatainak emléktáblája.
A harangok a templomtoronyban találhatók. Az  eredeti harangokat az I. világháborúban hadicélokra használták fel. Az új harangok, az öreg harang és a családi harangot 1921-ben készítették és a legkisebb harangot pedig  1960-ban újraöntötték.