Történelem

Pered jelentős mátyusföldi település. Nevének első írásos említésével a Pannonhalmi Apátság Albeus-féle birtokösszeíró oklevelében találkozunk, amely az 1237-1240 közti időszakban készült.A község ebben az időben a többi szomszédos településsel együtt királyi birtok volt, az oklevélben Purud néven szerepel. A 15. - 16. században komoly változások történtek a község életében. A község határában a Szentgyörgyi grófoknak is volt részük, ami miatt komoly per támadt a túróci prépostság és a szentgyörgyi grófok utódai között. A pert a király volt kénytelen orvosolni. A mohácsi csata után 1529-ben török pusztított a környéken. Gyakorivá váltak a birtokviszony változások. A község rövid időre Nyári Ferenc birtoka lett, 1535-től Révay Ferenc és Révay István tulajdona, azonban 1548-ban már az esztergomi érsekség birtokaként említik a források. 1586-ban Peredet a szomszédos településekkel együtt ismét a túróci prépostság birtokolja. 1605-ben az esztergomi érsek, Pázmány Péter adományozta a jezsuitáknak, hogy jövedelmét a sellyei uradalom jövedelmével együtt a jezsuita iskolaügy, 1635-től pedig a nagyszombati egyetem fenntartására használják fel.
A 17. században a községet többször is érte török támadás és Érsekújvár eleste után török kézre került.  A törökök kiűzése után a béke csak rövid ideig tartott. Az 1700-as évek elején II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején a község ismét harctérré vált. Nemcsak a háborúk, hanem az azt követő pestisjárvány is hozzájárult ahhoz, hogy az 1715-16-os adóösszeírások új betelepülésekről tanúskodnak.  A 18. század 70-es éveiben a község jelentős változásokon ment keresztül. A jezsuita rend feloszlása után Pered új földesura a Királyi Kamara lett. A Királyi Kamara a falu egy részét bérbe adta. A bérlők között nemcsak perediek voltak. Bérlőként került a községbe Kronberg Frigyes, aki új gazdasági termeléssel kísérletezett. Lóherét és festőcsülleget termesztett. A festőcsüllegből kékfestéket nyert és az általa  bérelt majorsági épületben kékfestőgyárat hozott létre.Peredet a 18. század második felében  és a 19. század első felében sok természeti csapás érte.1788,1828,1831-ben árvíz,1834-ben tűzvész,1831-ben a kolerajárvány szedte áldozatait. Pered község legjelentősebb történelmi eseménye az 1848-49-es magyar polgári forradalommal és szabadságharccal függ össze. A község az 1849. június 20-21-i peredi csata kapcsán íródott be Magyarország és Európa történelmébe. A peredi csata emlékét emlékmű őrzi, amelyet 1869-ben a Pozsonyi Honvédegylet emeltettett. Az első világháború után, mely 131 emberéletet követelt, Peredet a trianoni békeszerződés értelmében az újonnan létrejött Csehszlovákiához csatolták. Az 1938-as bécsi döntés értelmében visszacsatolták Magyarországhoz, majd a második világháború után ismét Csehszlovákia része lett. A háború befejezése sem békét, sem nyugalmat nem hozott a község lakói életében. A falu élén 1945 áprilisától kormánybiztos, majd helyi közigazgatási bizottság állt. A Kassai Kormányprogram és a Beneš – dekrétumok által a felvidéki magyarság osztályrésze a jogfosztottság lett. 1947-ben Peredről 153 családot Csehországba deportáltak, lakosságcsere címén pedig 585 személyt Magyarországra telepítettek ki. Az 1948-as hatalomátvétel után a községben a társadalom minden területén az állami  közigazgatás vette át az irányítást.1948 februárjában a hatóság figyelmen kívül hagyta Pered nevének 700 éves múltját – Pered történelmi helységnevét Tešedikovóra változtatta. A községet Tessedík Sámuelről nevezték el, aki evangélikus lelkészként, pedagógusként és nemzetgazdászként Szarvason tevékenykedett. Mivel Tessedík Sámuelt szlovák történelmi személyként tartják számon, a törvény értelmében Pered község azon 13 település közé tartozott, melyek 1990 után nem kapták vissza eredeti történelmi megnevezésüket. Ezért Pered község  az 1995. március 6-i népszavazás eredménye alapján, elsőként nyújtotta be kérvényét a község történelmi nevének megjelölése ügyében. A belügyminisztérium ugyan figyelembe vette a népszavazás eredményét, azonban a történelmi helységnévtábla elkészítését nem biztosította. Pered Község Önkormányzata határozata értelmében saját költségén rendelte meg, készítette el és helyezte ki a helységnévtáblát.A község gazdasági fellendülése, az 1960-as években indul meg. A szarvasmarhatenyésztés mellett beindul a liba export, a gabona és a primőr zöldségek termesztése. A gazdaság fellendülésével nőtt a lakosság életszínvonala, számos középület épül a községben: alapiskola, óvoda, szociális otthon, kultúrház, gyógyszertár, üzletközpont, játszótér ezenkívül új lakónegyedek létesültek.A bársonyos forradalom után 1991-től a község élén ismét önkormányzat áll. Az önkormányzat hatáskörét napjainkban 11 tagú képviselőtestület és önállóan választott polgármester biztosítja. A 90-es évek végén befejeződött a község vízhálózatának kiépítése, a község és középületek gázművesítése és ezáltal Pered község felzárkózott a Vágsellyei járás legfejlettebb települései közé.Az önkormányzat sikeres pályázatainak köszönhetően került sor a  közutak burkolatának javítására, az autóbuszmegállók átépítésére, játszóterek létrehozására, középületek hőszigetelésére, nyílászáróinak cseréjére, közösségi központ létrehozására, a község szennyvízcsatorna hálózatának kiépítésére, a 4 bérlakás egység megépítésére és még sorolhatnánk.

A község neves személyiségei:

Kronberg Frigyes – új mezőgazdasági termékek – lóhere, festőcsülleg kísérleti termesztésével foglalkozott. Pereden létrehozott kékfestőgyára az egész monarchiába szállított festékanyagot.
Grigey János – Pered első plébánosa /1803-1815/
Kern Károly – plébános, espereshelyettes, tanfelügyelő /1864-1871/
Thorma Károly – a község első gyógyszerésze
Péter János – pedagógus, 52 évig tanított Pereden
Ribányi Olivér – plébános, műfordító-francia és német irodalmi műveket fordított magyarra
Mészáros Henrik – népgyógyász –„ csodadoktor”,a  diagnózist a páciens körme alapján állapította meg.

A község szimbóluma.

A község által kiadott iratok hitelességük jeléül pecséttel voltak ellátva. Pered legrégibb pecsétje a község elöljárósága által kiadott 1661-ből származó iraton található. A pecsétkép pajzsot ábrázol, amelyen az eke része, az ekevas és csoroszlya, valamint két rózsa látható. A község ezt a pecsétet a 18. század  60-as éveiben használta. Az újabb pecsétet, amely pálmaág közé helyezett ekevasat ábrázol, 1800-tól ismerjük, azonban valószínűleg korábbi létezésű. A községnek még további három pecsétjét ismerjük az 1836-1910-es évekből. Az első kettőn megmaradt az eke részeinek az ábrázolása és kibővült 3 búzakalásszal. Az 1910-es pecsét már magát az ekét ábrázolja,kiegészítve további mezőgazdasági szerszámokkal: sarlóval, kaszával és egy kéve gabonával.A község felújított szimbólumai a heraldikailag legtisztább, legrégibb pecsétből indulnak ki.A község címere: piros pajzsra helyezett aranyszínű ekevas és csoroszlya, kiegészítve a pajzs két felső sarkában két aranyszínű, négy zöld rózsával.A község zászlaja, amely színeiben azonos a címer színeivel – háromfarkú, zöld, piros és sárga ismétlődő színezetű. A község szimbólumait és színeit a község önkormányzata a 143/OZ/94-es határozattal fogadta el és hagyta jóvá. A belügyminisztérium a HR T-35/94 szám alatt, 1994. november 9-én jegyezte be.

A község egyházi emlékei:  római-katolikus templom /az első templom 1717-ben épült, az új templomot 1816-ban kezdték el építeni és 1820-ban szentelték fel/,  Hétfájdalmas Szűzanya-mellékoltár /19. sz./, Szentháromság szobor /1857/, Jézus Krisztus keresztútjának 14 állomása, Golgota- Kálváriadomb, kápolna, Jézus Krisztus kínszenvedése, Szent Donát szobor, Nepomuki Szent János szobor, út menti feszület /1899/,Harangláb, Szent Flórián szobor, vörösmárvány kereszt, Szent Vendel szobor, evangélikus imaház, zsidó temető.
A község műemlékei:  Peredi csata- obeliszk emlékműve, 1. világháború áldozatainak emlékműve, 2. világháború áldozatainak emlékműve, Kitelepítettek – deportáltak emlékműve.

A község önkormányzata 1999-ben adta ki a Peredi újság 1. számát, mely negyedévenként, szlovák  és magyar nyelven jelenik meg. Az újság beszámol az önkormányzat munkájáról, tudósít a község társadalmi- kulturális életéről.     

A Peredi zsidó hitközség történelme …

     A Peredi zsidó hitközség történelme a 19. század második felétől kezd íródni. Ekkor költöztek községünkbe az első zsidó családok, melyek nagy része a környező falvakból származott.  Annak ellenére, hogy a Peredi zsidó hitközségnek nem volt saját rabbinátusa, saját sóchettel (hentessel) rendelkezett, aki egyidejűleg hitoktatóként is működött. Ezen kívül a hitközségnek volt saját imaháza, iskolája, temetője, mikveje (fürdő ahol a rituálisukhoz alkalmazkodóan tudtak a hitközség tagjai tisztálkodni).

     A hazai zsidóság kettészakadása után 1868 és 1869 – ben a Peredi zsidó hitközség a ortodox irányzathoz csatlakozott. (Ortodox szó görög eredetű,  régi szokásokhoz csökönyösen ragaszkodó, maradi). Ebben az időben Pered községnek megközelítőleg 100 zsidó hitvallású lakosa lehetett és legfőképpen kereskedéssel foglakoztak. A közösség lelkésze, anyakönyvezetője és tanítója rabbi assesor, dajan Fleischer Simon volt.

     A zsidó iskolákról azt kell tudnunk, hogy általában kevesebb diák látogatta, mint pl. a katolikus iskolákat. Nem voltak annyira túlzsúfolva.

     Azok a szülők, akik gyermekeik számára, hitvallásukat elismerve, jobb körülmények között folyó és magasabb színvonalú oktatást szerettek volna biztosítani, a zsidó iskolába íratták be őket. Néhány idősebb Peredi arra is emlékezett, hogy a zsidó iskolában a diákok számára a reggeli is be volt biztosítva, ami szegényebb családokból szármázó gyerekeknek nagy előny volt. A tanítási nyelv mindig a lakosság többségének anyanyelve volt. A tanítási folyamat során a hangsúlyt a vallási és etikai nevelésre fordították. Az iskola alapítója maga az ortodox zsidóhitközség volt és a kötelességei közé tartozott az iskola épületének karbantartása. A politikai község csak bizonyos összegekkel, avagy segítséggel támogathatta az iskola működését. Fleischer Simon, kosúti származású tanár a korabeli feljegyzések alapján 1890 – ben kezdte a működését a peredi zsidó iskolába.

     Feltételezések alapján az első iskola épülete máshol állt, mint a két háború közti időszakban működő (a ami nagy Jednota épületének szemben). 1922 – ben az iskolában 32 diák volt és egy állandó jelleggel szerződtetett tanítója. A tanítási nyelv természetesen magyar volt. Az 1924 – ből szármázó politikailag nem megbízható személyek jegyzéke álapján sikerült a többi tanító nevét is felderítenem. Közéjük tartozott a Kassáról szármázó Friedman Sándor, aki a helyi zsidó iskolában 1924 júliusától tanított. A Vágsellyei járási hivatal 1929 – ből szármázó dokumentumai között a vágfarkasdi Blumenthál Áron neve is felbukkan. 1930 – ban Halpert Fannyt a helyi iskola tanítójaként és Kohn Jónást az iskolakomisszió elnökeként jegyezték fel. (A Csehszlovákiai magyar tanítók almanachja alapján 1934 – ből, Klein született Halpert Fanny neve már a vágfarkasdi iskolához fűződik, feltételezéseim szerint oda ment férjhez.) Ebben az időben, 1934 –ben a peredi iskolában Friedman Szerén tanított.

                                             (a képen: Friedman Szerén és Halpert Fanny)

     Az utolsó zsidóiskola telke csak 1907 – ben lett a zsidóhitközség tulajdona (Balogh család árvái tulajdonának eladásával). 1949 – ben a zsidó iskola épületének tulajdonosa a Zsidóhitközségek pozsonyi központi szövetsége volt, amely az épületet a peredi magánszemélyeknek adtak el (a telekhez egy ház és kertrész tartozott).  Jelenleg már ez az épület nemlétezik.

     Az egyházi adót fizetők jegyzéke alapján tudjuk, hogy az első Csehszlovák köztársaság megalakulása után a Peredi zsidóhitközséget 22 család alkotta, azaz 159 személy. Akkoriban a zsidó hitközség elnöke a pozsonyi származású körzeti orvos, Dr. Polák Ignác volt. Orvosi diplomáját 1894 – ben Bécsben szerezte meg és Pereden a körzeti orvos állását 1897. január 1 – én foglalta el. Állami orvosként 1924 januárjától volt vezetve és körzeti orvosként 1934. április 1. – ig, nyugdíjazásáig dolgozott.  Magyar és szlovák nyelven kívül folyékonyan beszélt németül is. 74 éves korában szívizom gyulladásában hunyt el és a Pozsonyi zsidótemetőben helyezték örök nyugalomra.

     Amit az orvosokat illeti, Dr. Polák Ignác nyugdíjazása után is zsidó hitvallású orvos került Peredre. 1934 – től először, mint helyettes majd 1938 – tól már, mint állandó körzeti orvos, vágfarkasdi származású MUDr. Feldmár Zoltán lett a falu orvosa. Már amint említettem, eredetileg ő is zsidó hitválású volt. Annak ellenére, hogy a házasságkötése után (Peredre nősült) áttért a katolikus hitvallásra 1943 – és 1945 között politikai és faji okok miatt nem végezhette orvosi praxisát.

     1921 – ben Pereden 128 zsidó hitvallású személy volt iktatva, ebből csak 2 vallották magukat zsidó nemzetiségűnek, a többi magyarnak vallotta magát. Az 1930 – as népszámlálás alapján, Pereden 130 személy volt zsidóhitvallású és közülük 91 személy volt zsidó nemzetiségű, ami 70 % jelentett. A zsidók Pered község társadalmi és kulturális életének részesei voltak. A helyi iskola tanítói, ugyanúgy ahogy a római katolikus iskola tanítói, rendszeresen színdarabokat szerveztek.

     Két háború közti időszakban a hitközség tulajdonába csak egy imaház és egy rabbi asesor volt. A galántai hitközséghez (a pozsonyi zsidóhitközség szövetséghez) tartoztak, ahol a rabbinátus volt elhelyezve. Itt vezették azt az az anyakönyvet is, ahová a peredi zsidók is be voltak jegyezve. A rabbinátus peredi kirendeltségét az 1929 –es adatok alapján 1850 – ben alapították. Annak ellenére, hogy a kirendeltség alapszabályzatát 1929 februárjában terjesztették fel, még az év augusztusában sem volt elfogadva. Az 1929 – es évi adatok alapján a Peredi zsidó hitközségnek 114 tagja volt.  1937 – ben a hitközség elnöke Kohn Emil volt. 1938 – ban néhány peredi zsidóhitközségi tag részt vett a galántai rabbihelyettes választáson.

     A választási jegyzőkönyvnek köszönhetően megismerhetjük a Peredi zsidó hitközség vezetőségének néhány tagját. Elnök a már az említett Kohn Emil volt, kurátor Goldstein Lajos és a többi tag Schultz Oszkár, Goldstein Dezső.

     A községben szorosan a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódtak a kisebb ipari üzemek termelései.

     Az 1930 – as években Pereden az üzletesek és a kereskedők legtöbbje zsidó volt. Többnyire vegyes árukereskedők voltak. Az 1939 – es statisztika adatok alapján 1938 és 1939 között a kereskedők száma kissé csökkent, de ennek ellenére a kereskedők nevei közt többnyire zsidó nevek találhatók. Közöttük Breier Adolf suszter, Stern József takács, Hirschler Zsigmond hentes és stb. A baromfikereskedők között is több zsidó volt, pl. Stern Salamon is. Edénykereskedő Goldstein Márton, marhakereskedő Grűnwald Sámuel, gabonakereskedő Kohn Emil. Rövidáru üzlete Reisz Dávidnak volt.

     A bécsi döntés után Pered Magyarország területéhez lett csatolva. Már 1938 – ban az első zsidóellenes törvény elfogadása után megpecsételődött a zsidó nép sorsa. Az ezt követő többi törvény következtében csökkent a zsidó hitvallású nép száma a községben is. Ezen törvények érvénybelépése a zsidó nép meghurcoltatásához a holocausthoz vezettet. A zsidók sorstalanságához a zsidó ellenes törvények alapján az iskolák bezárása is hozzájárult. A zsidó iskolákat már csak a zsidó gyerekek látogathatták, ami nem volt elég az iskolák fenntartásához. A peredi zsidó iskola 1944 – ben megszűnt.  A peredi közjegyző jelentése alapján tudjuk, hogy 1944 - ben 23 zsidó család volt Pereden (92 személy).

     Az internetes Yad Vashem oldalán 124 peredi holocaust áldozat van feltüntetve.

                                                                                                 Mgr. Szekeres Kovács Judit, PhD.